Ma belekóstolhattam, hogy milyen lenne úgy élni, hogy nem az étel határozza meg minden percemet. Fantasztikus lehet, és nagyon szeretném elérni! Nem kellett hazarohannom, hogy ehessek, nem kellett a programjaimat ahhoz igazítanom, hogy ehessek, nem kellett munkába elég kaját csomagolnom, hogy ehessek, nyugodt szívvel találkoztam a barátaimmal, mert nem bántam, hogy nem ülök itthon, hogy ehessek. Persze közben megvolt a késztetés, úgyhogy mindent mondhatok, csak azt nem, hogy élveztem a mai napot, de mégis láthattam, milyen az, amikor nem az étel a meghatározó.
Sikerült betartanom a méregtelenítést, bár egy tejeskávéval és két miniatűr keksszel, amit a kávé mellé kaptam, többet ettem mint az előírt. De így is büszke vagyok magamra és boldog vagyok. Mondjuk a fejem nagyon fáj és nyomott vagyok, délután aludtam is három órát (fogalmam sincs, hogy tudtam ennyit aludni, szinte "elájultam" a gyengeségtől), de éhséget már kb. dél óta nem éreztem. Legalább ezer pillanat volt napközben, amikor majdnem feladtam az egészet, de elég erőm volt, hogy eszembe juttassam, miért is kezdtem bele. Azért, mert hiába ennék, akkor se lennék jobban (maximum a fejfájás és a rossz közérzet múlna el, de az úgyis elmúlik majd 2-3 nap után), és azért, mert muszáj fogynom, mert így a nemrég visszaszedett 2-3 kiló miatt olyan lelkifurdalásom van, ami még inkább megnehezíti, hogy küzdjek az evészavar ellen. Nagyon remélem, hogy holnap is lesz elég energiám, hogy eszembe jussanak és használjanak is ezek a gondolatok.
Plusz, tegnap kicsit utána olvastam az agykontrollnak, és többen használják arra, hogy elvegyék vele az étvágyukat. Jobban mondva arról írnak, hogy éhséget nem éreznek, de gondolom ugyanígy lehetne vele befolyásolni azt is, hogy a kényszeres vágyam megszűnjön. Letöltöttem egy Fogyás mobillal és CD-vel című agykontrollos meditációt, de eddig akárhányszor elkezdtem hallgatni, rögtön elaludtam, így meg nem hiszem, hogy használ. De megpróbálok majd saját magam is vizionálni, ahogy egyre kevesebbet eszem, észreveszem, hogy az étel nem boldogság és fogyok.
Apropó boldogság. Ma az eddigieknél is erősebben próbáltam arra koncentrálni, ami örömet okoz, hogy eltereljem a figyelmemet az evésről és helyettesítsem a jó érzést valamivel. Illetve próbáltam volna... de arra kellett rájönnöm, hogy basszus én semminek sem örülök. Konkrétan az evés az egyetlen örömforrás az életemben. Direkt nem azt írtam, hogy nincs semmi jó az életemben, mert ez nem igaz, van munkám, családom, barátaim, kutyám, szabadidőm... csakhogy ezek nem tesznek boldoggá. Persze kétség sincs afelől, hogy a hiba bennem van. Nem tudom élvezni az életemet, ha dolgozni indulok, az a bajom, hogy kirángatnak a nyugiból és elfáradok. Ha nem dolgozom, akkor az a baj, hogy haszontalan vagyok és néha unatkozom is. A családommal jól érzem magam, de zavar, hogy tudom, ennyi idősen már a saját családommal kéne ugyanilyen jól éreznem magam. A barátaim, és úgy általában minden ember untat mostanában, nem szeretek beszélgetni, mert magamat is unalmasnak érzem és erőltetettnek az egészet. Társaságban sem szeretek lenni, de egyedül sem. A sport volt mostanában az egyedüli jó dolog az életemben, de amióta a gyógyszert szedem, valahogy most ez sem érdekel. Csak arra tudok gondolni, hogy egy szerető férfit szeretnék és gyerekeket, és amíg ez nem lesz meg, nem leszek boldog. Közben pedig tökéletesen tudom, hogy 1. nem a másiktól leszünk boldogok, hanem egyedül kell annak lennünk, és a másik majd csak kiegészít, 2. egy pasit se tudnék elviselni, és ugyanúgy szakítanék néhány hónap után, ahogy eddig, mert képtelen vagyok igazán szeretni, 3. nem menne az anyaság, az állandó talpon levés, a fáradtság, felelősség és minden, ami ezzel jár.
