Határozottan állíthatom, hogy elmúlt a mély depresszióm. Végül is már 3 nap híján 3 hete szedem a gyógyszert, úgyhogy itt volt az ideje, remélem már nem is fogok visszaesni. Jobb kedvvel az evéskényszer ellen is könnyebb lesz küzdeni, úgy gondolom.

Ma igyekeztem megfeledkezni arról, hogy bulimiás vagyok. Egyébként is talán túlságosan rágörcsöltem erre a bulimia dologra, az elmúlt három hétben ha lehet, akkor még inkább az evés határozta meg az életemet. Előtte "csak" egy folyton fogyni vágyó nőnek éreztem magam, akinek gondjai vannak az evéssel. Most meg mintha meg lennék bélyegezve ezzel a bulimiával. Úgyhogy ma, miután végre jól is éreztem magam és egész nap programjaim voltak (reggel edzés, aztán egy kis vásárlás, majd ebéd a szülőknél, délután pedig barátok, közös filmnézés és egyebek), egyszerűen nem foglalkoztam ezzel az egész szarsággal. Persze ebből kifolyólag jó sokat is ettem, de nem engedtem, hogy emiatt bűntudatom legyen. Nem mondom, hogy nem esett volna jól egy kiadós hányás, de nem hagytam, hogy ez most zavarjon. Mondjuk ezt most valószínűleg azért tudtam mindenféle probléma nélkül megtenni, mert ugye elvileg holnap indul a méregtelenítés, amikor úgyis fogyni fogok egy-két kilót és egy kicsit megtisztulok, talán valami változni is fog.

Reggel, délben és este fogok megenni egy szelet kenyeret egy deci tejjel, nagyon lassan és rengetegszer megrágva. Első nap biztos, hogy pokolian fogom érezni magam, mert mindig így szokott lenni (évekkel ezelőtt csináltam már néhányszor). Rosszul vagyok az éhségtől, fáj a fejem, gyenge vagyok, stb. Kicsit félek is ettől, mert egész délelőtt dolgoznom kell, de délután pihenhetek majd, csak este lesz egy találkozóm, az meg jó lesz figyelemelterelésnek. Kedden viszont edzés lesz, ha bírom addig (márpedig bírnom kell, sőt még sokkal tovább is!), remélem nem leszek rosszul az erőtlenségtől. Kicsit aggaszt, hogy a ma reggeli edzést is borzalmasan bírtam, az első tíz percben rosszul lettem és utána egész végig szenvedtem, a vércukrom is leesett, többször úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Nem tudom, mitől lehet ez, igaz hogy kihagytam kb. másfél hetet sport terén, de azért csak nem fejlődtem vissza erőnlétileg ilyen sokat ennyi idő alatt... Remélem nem ebbe is a gyógyszer kavar bele, mert épp elég, hogy eddig borzasztó volt a hangulatom, és még ez a nyirokcsomó megnagyobbodás is megijeszt kicsit. Holnap hívom a pszichiátert ez ügyben, remélem megnyugtat, hogy nem jelent semmit.