A tegnapi napom folytatásáról legszívesebben nem írnék semmit, de muszáj. Muszáj szembenéznem vele és felvállalnom. És hát azt is megfogadtam, hogy követni fogom az olvasott tanácsokat. A tegnapi délutánom tehát katasztrófába torkollt, 5-től este 8-ig folyamatosan ettem és hánytam. Összesen elfogyasztottam kb. 10 zsemlét, fél liter tejet, 4 óriás túró rudit és egy egész csomag 4 adagos pudingot.
Nem tudom, hogy mit kellene éreznem. Zsigerből az jön, hogy bánom, undorodom magamtól és megvetem magam ezért. De ha engedem ezeket az érzéseket eluralkodni, akkor hol van az, hogy fogadjam el önmagam és szeressem úgy, ahogy vagyok? De ha sikerülne is mindezt elfogadnom, akkor hol a motiváció a változtatásra? Ha ezt helyénvalónak tartanám, akkor gondolom nem akarnék küzdeni ellene. Talán valahogy meg kéne bocsátanom magamnak, tudni, hogy ez így nem helyes, de szeretettel támogatni magam. Az egyik bulimiás írásban azt olvastam, hogy ne felejtsük el, a gyógyulás útja nem egyenes út. És míg két lépést teszel előre, addig egyet hátra, és ha elbuksz egyszer, nem szabad összeomlanod, hanem kitartóan folytatnod tovább. Szóval meg kéne bocsátanom, hogy ez megtörtént, és közben mégsem felmenteni magam, mert az lehetőség arra, hogy újra és újra mentségem legyen megbotlani. Nem egyszerű, basszus.
Tegnap elkeseredésemben mindenfélék jártak az eszemben. Olvastam a hipnózisról, amiben nem is tudom, hogy hiszek-e. Egy kicsit úgy tűnik, mint egy varázslat, ami egy csapásra megoldaná a problémámat és nekem nem kéne tennem semmit sem érte. Pont ezért vonzó, és pont ezért nem hiszem igazán el, hogy sikerülhet. Arról nem is beszélve, hogy nincs annyi felesleges pénzem, hogy (lehetséges) hülyeségekkel próbálkozzam. Szerintem meg fogom erről kérdezni a pszichológust legközelebb.
A másik gondolatom az volt, hogy drasztikusnak kéne lennem és szinte teljesen megvonnom magamtól az ételt, az kizökkentene egy ideig, fogynék is és ez talán megnyugtatna, legalábbis a súlyomat illetően és akkor ez nem stresszelne tovább. Ma is arról álmodtam, hogy különböző helyzetekben a mérlegre álltam és úgy manipuláltam az eredményt, hogy még viszonylag elfogadható legyen... Régebben sikerült néhányszor megcsinálnom egy méregtelenítő kúrát, amiben csak napi 3x lehet egy szelet teljes kiőrlésű kenyeret és egy deci tejet elfogyasztani, nagyon lassan, kis falatokban, amit legalább 30x megrágunk. Fogalmam sincs, hogy sikerülne-e most is megcsinálnom, de talán ha egyáltalán nem kezdek el enni, akkor nincs akkora kísértés. A hétvégén még vannak programjaim, ahol muszáj lesz ennem, de hétfőtől megpróbálom.
