Tegnap és ma is egész nap suliban voltam, ezért nem tudtam eddig írni, pedig nagyon szerettem volna. Vannak jó és rossz híreim... kezdem a rosszal.
Tegnap előtt, tegnap és most este is hatalmasat zabáltam, tegnap és ma hánytam is. Megint az a fajta volt, amikor csak úgy jött a vágy, és előre tudtam, mi lesz a vége, mert különben sehogy sem csökken a feszültség. Amikor éhség miatt kezdek el enni és nem bírom abbahagyni, azt valahogy jobban meg tudom érteni, jobban el is nézem magamnak. De ezt a fajtát utálom, mert innen nincs menekvés. Annak, hogy nap közben se tegnap se ma nem volt kényszerem, nem tudom, hogy örüljek-e, mert lehet hogy csak azért nem volt, mert egész nap suliban voltam és nem volt rá se időm, se alkalmam. Szóval ez nem biztos, hogy siker és haladás.
Jó hír viszont, hogy a kedvem most már napok óta jó, úgyhogy most már 100%, hogy a hetekig tartó letargia a gyógyszer mellékhatása volt, és most már végre egészen biztosan túl vagyok rajta. Újra a régi vagyok, újra van életkedvem, újra élveztem az edzéseket és látok reményt a javulásra, van kedvem élni és megoldásokat keresni.
A másik jó hír, hogy megint találtam egy segítséget, bár hogy valóban segíteni fog-e, az majd kiderül. Van egy ÉFT nevű módszer, amire ha rákeres a neten, bárki elolvashatja, miről is szól. A lényege annyi, hogy minden érzelmi és bizonyos lelki problémákat is abból eredeztet, hogy a test energiarendszerében feszültség keletkezett, amelyet a meridián vonalak végpontjainak kopogtatásával ki lehet "javítani". Állítólag fóbiákat, szorongást, depressziót, függőségetek, kényszerbetegségeket és minden pszichés problémát lehet ezzel kezelni, és csak néhány percet vesz igénybe. Ételfüggőség esetén azt írja, néhány nap elegendő a gyógyuláshoz napi 25-szöri kopogtatással, csak a komolyabb addikcióknál (alkohol, drog) kell néhány hét. Vannak kineziológusok, akik ezzel foglalkoznak, de le lehet tölteni a netről egy teljes kézikönyvet, amiből meg lehet tanulni a módszer alapjait. Mondanom sem kell, hogy már átrágtam magam rajta, és el is kezdtem kopogtatni magam. Mondjuk a suli miatt közel sem tudtam 25-ször megcsinálni, úgyhogy holnaptól számítom igazán, hogy elkezdtem, és nagyon bízom benne, hogy a hét vége felé már érezni fogok valamit. Kíváncsiságképp írtam egy kineziológusnak is, akinek nagyon szimpatikus volt a weboldala, úgy tűnik, hogy nagyon profi az elhízás és az evéskényszerek kezelésében, de 12 ezer forint egy kezelés, úgyhogy ezzel most még várok. Adok egy kis időt magamnak, hátha egyedül is sikerül megoldanom, de ha nem, akkor lehet, hogy jövő hónapban elmegyek hozzá. Fájni fog ez a sok pénz, de valamit muszáj tennem. Úgy érzem, hogy ebből egyedül nem fogok tudni kikeveredni, és a pszichológus ehhez nagyon kevés segítséget ad. Tudom, ő azt mondta és nyilván sokan mások is úgy gondolják, hogy másra akarom bízni a munka java részét és várok a csodára, de ehhez tényleg nem érzek elég erőt magamban. Már túl régóta küzdök vele és már túl sok mindent kipróbáltam. Minden más lelki problémámmal magam harcolok, de ezzel nem megy. Ma is azt éreztem, hogy van bennem valami gát, mélyen legbelül, ami nem engedi, hogy ne egyek... a csoki ízére se vágytam, éreztem, hogy simán meg tudnám állni, ha akarnám, mert nem kívánom, emlékeztettem is magam, hogy fogyni akarok és rosszul vagyok a testemtől, de volt valami kényszer, ami akkor is elvitt a boltba és megvetette velem a két tábla Milkát és belém diktálta, hogy egészen rosszul legyek. Ebben a kézikönyvben írnak arról is, hogy izomteszteléssel gyakran kiderül, hogy az, aki azt mondja fogyni akar, tudat alatt mégsem akar valamiért. Szerintem nálam is ez lehet, és úgy érzem, hogy ez túlmegy a "hatáskörömön"
.
