Ojjé, ma már egy kicsit jobb a kedvem! Tegnap utánaolvastam, és állítólag természetes, ha az antidepresszánstól az ember eleinte rosszabbul van, és nagyjából 2-3 hét múlva lesz csak jobban. Ma van 2 hete, hogy szedem, úgyhogy remélem ez már annak a jele, hogy hat. Nem mondom, hogy kicsattanok a jókedvtől, de legalább nem volt olyan kínszenvedés kimásznom az ágyból és intéznem a dolgaimat, mint a napokban. 

És ami ennél is csodálatosabb, nem azzal az érzéssel keltem, hogy muszáj zabálnom. Abszolút normálisan reggeliztem, és azóta mondjuk ettem jó néhány édességet, de nem az étel körül forog minden gondolatom, és ha nem ehettem volna meg őket, nem haltam volna bele. Azt hiszem, most inkább csak azért ettem meg, mert élveztem az érzést, hogy nem muszáj. Mert szabad döntés, és mert megtehetem. Ennek persze sok értelme nincs, hiszen pont hogy nem kéne ennem, ha már egyszer nem kényszerít semmi, de egyszerűen élvezem most ezt a kissé felszabadító érzést. És ha nem lesz múlandó, hanem napokig folyamatosan így leszek vele, akkor előbb-utóbb nem fogok enni. Remélem. Ja, és ma még nem hánytam. Ebben is más az, hogy kényszerből vagy szabad akaratból eszem-e. Arra pedig, hogy most nem fogyok, sőt hízok, igyekszem nem gondolni és levenni magamról ezt a nyomást.