Azért kezdek blogot, mert nagyon szeretek írni. Másodsorban ezért.

Elsősorban pedig azért, mert nincs kinek beszélnem a problémáimról. Van családom és vannak barátaim, de ők sok mindenről nem tudnak, mert vagy szégyellem a dolgokat, vagy nem értenék meg. Van egy drága jó pszichológusom is, akinek persze bármit elmondhatok, és sokat is segít, de egyrészt csak kéthetente találkozunk, másrészt ez azért mégsem ugyanaz, mintha normális emberi kapcsolat keretein belül beszélgethetnék. Na persze a blogírás sem nevezhető normális emberi kapcsolatnak, távolról sem :) De ide legalább írhatok majd nap mint nap, és mégis olyan érzés lesz, mintha beszélnék valakihez... és ki tudja, lehet, hogy olyanok is idetévednek majd, akik megértenek, mert hasonlókat élnek meg. Persze az is benne van a pakliban, hogy esetleg kritizálni, sértegetni fognak (ahogy ez már internetes fórumokon lenni szokott), de most nagy vagányan azt mondom, állok elébe - úgyis gyakorolnom kell, hogy ilyenkor ne dőljön össze a világ, és ki tudjak állni a saját érdekeimért, véleményemért.